11. rész

Sziasztok!:)
Itt is van a 11. rész!
Viszonylag elég gyorsan érkezett, a többihez képes :D
Köszönöm szépen a kommentelőknek, hogy mindig írnak egy-egy aronyasabbnál aranyosabb szövegecskét! El sem tudjátok képzelni mennyire jól tud esni az íróknak!:)
Egy kérdés vár titeket a rész végén, miután elolvastátok az új részt!
(( NE ÖLJETEK MEG))


Dóri xx



Harry kinyitotta a szemét, amint becsukódott az ajtó és érthetetlenül nézett maga elé. Végig simított kisebesedett száján és remegés járta át a testét. Fogalma se volt róla, hogy Louis bent járt nála, de még is tudta, hogy megcsókolta. Az egész jelenetet megálmodta, csak máshol. Álmában ott voltak a dombon, ahol a múltkor és együtt nézték a csillaghullást. Kirázta a hideg az egésztől, amit az undorra fogott. Próbálta álcázni az érzéseit, hiszen képtelen lett volna még bevallani magának, hogy vonzódik Tomlinsonhoz. Nem csak azért, mert Louist egy arrogáns, beképzelt, szívtelen, bunkó, kanál vízben megfojtatandó, gonosz és idegítő embernek gondolja, hanem... mert Harry heteró. Louis pedig nem egy nőstény, nagyon nem. ( Hanem egy kurva szexi farok, jó nagy kurva szexi farok.)


Eközben Louis sápadtan nézett a vele szemben álló emberre.

-Mióta vagy itt?


- Pár órája érkeztem. Nem is örülsz már nekem Lou?- hanyagul dobta le maga mellé, a táskáját és könnyes szemmel bámult a szemébe.

Karjai izmosabbak lettek, haja kicsit megnőtt, gyönyörű, kék íriszei megmaradtak, ajkai még mindig ugyanolyan teltek voltak, de Harry szája sokkal hívogatóbb volt.
Azonnal odafutott hozzá és karjaiba zárta, jó szorosan.

- Annyira hiányoztál Leonard!- suttogta fülébe.

Érdekes. Bűntudatnak jelét se lehetett látni. Harryt teljesen kiverte a fejéből és csak az előtte álló emberrel tudott foglalkozni.


- Szeretlek!- közel hajolt hozzá, majd megcsókolta a nála pár centivel magasabb fiút.


Vállára kapta a táskáját és vidáman sétálva egymás mellett megkeresték Leo szobáját, ami természetesen Louis mellett volt.
Ledobták a poggyászokat és Leo az ágyra vetette magát Louval.

- Annyira hiányoztal életem!- suttogta Leonard, majd apró csókokat nyomott a fiú arcára, szájára és végül áttért a nyakára. - Mindened annyira hiányzott!

A ruhák tíz másodpercenként kötöttek ki a földön, a szobát pedig hamarosan betöltötték a fiúk elfojtott nyögései.

***

Kifáradva, szerelmesen és kielégülten feküdtek egymás karjaiban. Leo szerelme haját simogatta és mindketten bárgyún mosolyogtak a másikra.

- Milyen volt a bázison? Meddig maradsz? Hogy-Hogy visszajöhettél?- lepte el kérdésekkel a fiút.

- Visszajöttem, mert hiányoztál. - cirógatta az arcát. - Nem tudom meddig maradok, de nem egyedül jöttem. A bázis pedig hihetetlenül szar volt nélküled. Annyira hiányzol Lou. Már attól féltem, hogy meg sem vársz. - sóhajtott, Louisnak pedig elszorult a torka.

- Persze, hogy megvárlak, ez nem kérdés!- csókolta meg.- Hogy érted, hogy nem egyedül jöttél?

- Pár nappal ezelőtt... elfogtunk egy kémet. Nem nagyon beszél, ezért ideküldték. Természetesen, én jelentkeztem az őrzésére, de Liam fogja szóra bírni. Megölni nem szeretnénk... látszik rajta, hogy nem magától lett kém, és nem szabad akaratából jött ide. Csak jó lenne mindent megtudni róla, a nevét, az okát, hogy milyen hasznos információkat hallgat el előlünk. Liam szobájába vitték, egy ketrecben. Az embereknek még mindig magas szinten van az empátiájuk itt.- sóhajtott.

- Nem akarjuk megölni? Liam fogja szóra bírni? A hadseregbe nem akarjuk beállítani?- sóhajtott.- Várj... Li szobájába vitték? Még jó, hogy ketrecben van. Gondolj bele, mi van, ha álmában megöli Paynet?- kezdte felkapni a vizet.

- A srác ártalmatlan. Flegma amikor beszél és próbál félelmetes lenni, de nem tűnik ijesztőnek. Liam szomszédos ágyát kerítették be. Úgy néz ki, mint egy kisebb cella. - magyarázta, majd közel hajolt a szerelméhez.

Gyengéden megcsókolta és nyugtatóan simogatta hasát egyre lejjebb. Mindketten bele nevettek a csókba és Louis átvéve az irányítást, elfektette őt és nyakára vetette magát. Harcok folytak az irányításért, de végül Lou megadta magát és hagyta, hogy Leonard kényeztesse. Vigyorogva haladt lefelé testén és mielőtt eltűnt volna a takaró alatt, összemosolyogtak.

***

Reggel fáradtan és szerelmesen nyitotta ki Tomlinson a szemét és édes csókkal keltette a mellette alvó Leonadrot.

- Volt már trombita? - ásított Leo, mire szerelme megrázta a fejét. - Akkor hagyj aludni!

Mindketten felnevettek és Louis felkapkodta ruháit a földről, aztánszépen az asztalra tette őket összehajtva. Kicsit idegesen zárta be a szobaajtót tudván, hogy egész éjszaka nyitva volt és bárki bejöhetett hozzájuk együttlétük közben.
A helyiség sarkába lépett, ahol egy zuhanyrózsa volt található és benedvesítette testét. Gondolataiban Harry jelent meg. Az egész csak egy fellángolás volt. Csak egy hülyeség, mert hiányzott neki Leo. Sose volt, és nem is lesz szerelmes Stylesba, hiszen a szíve örökké Leonardé. Az imént említett gyengéden átölelte őt és nyakába fúrta arcát.

- Min gondolkodsz? - vigyorogva harapott vállába.

- Értelmetlen és egyáltalán nem fontos dolgokon.- mosolyogva fordult felé, bár szívét megütötték a szavai.


A +18-as jeleneteket Leonard és Louis között nem nagyon akartam leírni. De ti döntötök:)
A LeoxLou jeleneteket is részletezzem?

10. rész

Sziasztok!:)
Elnézést a késésért, közbe jött betegség, műtét és emelett ihletem se nagyon volt, de most nagyon elkaptam a fonalat, már a 11. rész jár az eszembe. (hú, de megváltozott a blogger😯)
Köszönöm a türlemeteket!
Imádlak titeket! ♥
Dóri xx


Az esőcseppek verdesték az ablakokat, Lou léptei visszhangoztak a kihalt folyosón, amely a betegszoba felé vezetett... Harryhez.

Óvatosan próbálta kinyitni a vasajtót, hogy ne keltsen feltűnést, de még is éles, nyikorgó hangot hallatott.
Végig sétált az ágyak között, majd megállt Stylesnál, aki édesen szuszogott.
Vajon mit álmodhat?
Kiről? Louról? Róluk? Vagy arról a lányról, akinek levelet írt?
Igen, Louis erről is tudott.
Sokszor elolvasta azokat az irományokat, amiket Harry kapott, de sose lett átadva neki. Tomlinson minden levelet elrejtett előle. Minden borítékot, amit Styles küldött haza, eltette. Nem adatta fel, soha.


Eléggé gonosz és önző dolog volt tőle, de magáénak akarta ezt a hetero fiút, bár tisztában volt vele, hogy ettől a nézetei még nem változnak meg.

Végig nézett sebes, falfehér arcán, hosszú szempilláin, tökéletes szemöldökén és göndörödő fürtjein. Telt ajkaira egy pillantást se mert vetni, hiszen tudta, így képtelen lenne megölni.

Bicskáját elővéve, egy pillanatra elmerült gondolataiban, majd megrázva fejét, gyilkos tekintettel meredt a fiúra és nyakához szorította az éles tárgyat, majd elvette onnan. Pillanatokkal később, újra a nyaki ütőerének feszült a penge.
Louis Tomlinson most először hezitált, egy gyilkosság elkövetése előtt.

Meghozta a döntést, megöli a titkon szeretett fiút, hogy ne érezze magát bűnösnek, Leoval való kapcsolata miatt. Ez badarság, mert tudja, hogy az a mérhetetlen lelkiismeret furdalás, hiányérzet és bűntudat, amit akkor érezne, ha gyilkosa lenne tiltott szerelmének, megölné.

Keze, már mozdult volna a nyaka felé, mikor nyöszörögni kezdett az alvó fiú.

- Lou...- suttogta álmában Harry.

Ez az egyetlen egy szó, képes volt mindent megváltoztatni benne. Képtelen volt megtenni, képtelen volt megölni, hiszen ettől az egyszavas mondatától melegség költözött a szívébe.

Miért van rá ekkora hatással a fiú? Hiszen, semmi rendkívüli sincs benne.

Ő maga, az egész lénye a különleges.


A kést, amilyen gyorsan csak tudta, zsebre vágta és még egyszer utoljára ránézett a fiúra. Sebes ajkai szinte hívogatták az övét, mintha csak táncra kérték volna fel, amit nem fogadhatott el. Közel hajolt hozzá és lehunyta a szemét, így próbálta kontrollálni kitörni készűlő vágyait.


Harry lassú légvételei simogatták azokat a kemény ajkakat, amik lassan megérintették az ő csókolni való száját. A levegő forróvá vált és a két fiú egybe forrt, mintha egymásnak teremtették volna őket, mintha haza találtak volna... otthont leltek a másikban.


Nem tartott édes bűnük pár másodpercnél tovább, de Louist még is ellepte az önfeledt boldogság. Az előbb még meg akarta ölni, most pedig megcsalja barátját, egy alvó fiúval?

Fogalma se volt, hogy mitévő legyen. Tudta, hogy nem helyes, amit most csinált, de ugyan már... Miért neveznénk bűnnek, egy ilyen csodálatos dolgot?


Harrynek megremegett a szempillája, amitől Louis gondolkodás nélkül felpattant és halkan kiosont a szobából, de mielőtt becsukta volna az ajtót visszanézett tiltott szerelmére.
Mosolyogva indult aludni, de amint tett egy lépést, megtorpant és falfehérré változott.

- Mióta vagy itt?