11. rész

Sziasztok!:)
Itt is van a 11. rész!
Viszonylag elég gyorsan érkezett, a többihez képes :D
Köszönöm szépen a kommentelőknek, hogy mindig írnak egy-egy aronyasabbnál aranyosabb szövegecskét! El sem tudjátok képzelni mennyire jól tud esni az íróknak!:)
Egy kérdés vár titeket a rész végén, miután elolvastátok az új részt!
(( NE ÖLJETEK MEG))


Dóri xx



Harry kinyitotta a szemét, amint becsukódott az ajtó és érthetetlenül nézett maga elé. Végig simított kisebesedett száján és remegés járta át a testét. Fogalma se volt róla, hogy Louis bent járt nála, de még is tudta, hogy megcsókolta. Az egész jelenetet megálmodta, csak máshol. Álmában ott voltak a dombon, ahol a múltkor és együtt nézték a csillaghullást. Kirázta a hideg az egésztől, amit az undorra fogott. Próbálta álcázni az érzéseit, hiszen képtelen lett volna még bevallani magának, hogy vonzódik Tomlinsonhoz. Nem csak azért, mert Louist egy arrogáns, beképzelt, szívtelen, bunkó, kanál vízben megfojtatandó, gonosz és idegítő embernek gondolja, hanem... mert Harry heteró. Louis pedig nem egy nőstény, nagyon nem. ( Hanem egy kurva szexi farok, jó nagy kurva szexi farok.)


Eközben Louis sápadtan nézett a vele szemben álló emberre.

-Mióta vagy itt?


- Pár órája érkeztem. Nem is örülsz már nekem Lou?- hanyagul dobta le maga mellé, a táskáját és könnyes szemmel bámult a szemébe.

Karjai izmosabbak lettek, haja kicsit megnőtt, gyönyörű, kék íriszei megmaradtak, ajkai még mindig ugyanolyan teltek voltak, de Harry szája sokkal hívogatóbb volt.
Azonnal odafutott hozzá és karjaiba zárta, jó szorosan.

- Annyira hiányoztál Leonard!- suttogta fülébe.

Érdekes. Bűntudatnak jelét se lehetett látni. Harryt teljesen kiverte a fejéből és csak az előtte álló emberrel tudott foglalkozni.


- Szeretlek!- közel hajolt hozzá, majd megcsókolta a nála pár centivel magasabb fiút.


Vállára kapta a táskáját és vidáman sétálva egymás mellett megkeresték Leo szobáját, ami természetesen Louis mellett volt.
Ledobták a poggyászokat és Leo az ágyra vetette magát Louval.

- Annyira hiányoztal életem!- suttogta Leonard, majd apró csókokat nyomott a fiú arcára, szájára és végül áttért a nyakára. - Mindened annyira hiányzott!

A ruhák tíz másodpercenként kötöttek ki a földön, a szobát pedig hamarosan betöltötték a fiúk elfojtott nyögései.

***

Kifáradva, szerelmesen és kielégülten feküdtek egymás karjaiban. Leo szerelme haját simogatta és mindketten bárgyún mosolyogtak a másikra.

- Milyen volt a bázison? Meddig maradsz? Hogy-Hogy visszajöhettél?- lepte el kérdésekkel a fiút.

- Visszajöttem, mert hiányoztál. - cirógatta az arcát. - Nem tudom meddig maradok, de nem egyedül jöttem. A bázis pedig hihetetlenül szar volt nélküled. Annyira hiányzol Lou. Már attól féltem, hogy meg sem vársz. - sóhajtott, Louisnak pedig elszorult a torka.

- Persze, hogy megvárlak, ez nem kérdés!- csókolta meg.- Hogy érted, hogy nem egyedül jöttél?

- Pár nappal ezelőtt... elfogtunk egy kémet. Nem nagyon beszél, ezért ideküldték. Természetesen, én jelentkeztem az őrzésére, de Liam fogja szóra bírni. Megölni nem szeretnénk... látszik rajta, hogy nem magától lett kém, és nem szabad akaratából jött ide. Csak jó lenne mindent megtudni róla, a nevét, az okát, hogy milyen hasznos információkat hallgat el előlünk. Liam szobájába vitték, egy ketrecben. Az embereknek még mindig magas szinten van az empátiájuk itt.- sóhajtott.

- Nem akarjuk megölni? Liam fogja szóra bírni? A hadseregbe nem akarjuk beállítani?- sóhajtott.- Várj... Li szobájába vitték? Még jó, hogy ketrecben van. Gondolj bele, mi van, ha álmában megöli Paynet?- kezdte felkapni a vizet.

- A srác ártalmatlan. Flegma amikor beszél és próbál félelmetes lenni, de nem tűnik ijesztőnek. Liam szomszédos ágyát kerítették be. Úgy néz ki, mint egy kisebb cella. - magyarázta, majd közel hajolt a szerelméhez.

Gyengéden megcsókolta és nyugtatóan simogatta hasát egyre lejjebb. Mindketten bele nevettek a csókba és Louis átvéve az irányítást, elfektette őt és nyakára vetette magát. Harcok folytak az irányításért, de végül Lou megadta magát és hagyta, hogy Leonard kényeztesse. Vigyorogva haladt lefelé testén és mielőtt eltűnt volna a takaró alatt, összemosolyogtak.

***

Reggel fáradtan és szerelmesen nyitotta ki Tomlinson a szemét és édes csókkal keltette a mellette alvó Leonadrot.

- Volt már trombita? - ásított Leo, mire szerelme megrázta a fejét. - Akkor hagyj aludni!

Mindketten felnevettek és Louis felkapkodta ruháit a földről, aztánszépen az asztalra tette őket összehajtva. Kicsit idegesen zárta be a szobaajtót tudván, hogy egész éjszaka nyitva volt és bárki bejöhetett hozzájuk együttlétük közben.
A helyiség sarkába lépett, ahol egy zuhanyrózsa volt található és benedvesítette testét. Gondolataiban Harry jelent meg. Az egész csak egy fellángolás volt. Csak egy hülyeség, mert hiányzott neki Leo. Sose volt, és nem is lesz szerelmes Stylesba, hiszen a szíve örökké Leonardé. Az imént említett gyengéden átölelte őt és nyakába fúrta arcát.

- Min gondolkodsz? - vigyorogva harapott vállába.

- Értelmetlen és egyáltalán nem fontos dolgokon.- mosolyogva fordult felé, bár szívét megütötték a szavai.


A +18-as jeleneteket Leonard és Louis között nem nagyon akartam leírni. De ti döntötök:)
A LeoxLou jeleneteket is részletezzem?